© Phoenix Taylor & Blurb.com
INTRODUCTION:
Van néhány ember ezen a világon, akik megváltoztatják az életeket . Akár szívélyességük, szenvedélyük, vagy tehetségük az oka … inehéz erre rámutatni ujjal így inkább hívjuk "ragyogásnak". Jackson bír ezzel a ragyogással. Ez egy  valósághű kép lesz  egy olyan művész "non-stop" életéről, aki idejét, alvásidejét és egész életét feláldozza a művészetéért és rajongóiért.
A projekt egyszerű…készíteni pár arcképet Jackson Rathbone -ról és ezt legitimizálni azzal, hogy egy fimsztár van rajta.
Négy percen keresztül rossz ajtón kopogtattam: a szomszédokén! Végül útba lettem igazítva, és a jó ajtót  Jerad Anderson. tárta ki nekem. Ő Hihetetlenül Sármos, mégis összességében a banda tagjai olyanok voltak, mint a Mosolygó Zombik. Azt mondták, egész éjszaka vezettek, hogy eljussanak a városba. Négy show vár rájuk. Jackson ekkor még mindig aludt. Lenyűgözött, hogy milyen jól bánnak velem. Úgy tűnt, mintha ezek a srácok egyeltalán nem lennének tisztában azzal, hogy híresek. Úgy engedtek be az életükbe, mintha csak én lennék a híresség körülvéve velük, akik kérdezgetnek, és ezt örömmel teszik. Az összes eshetőséget, melyekkel felkészültem a rossz helyzetek mentésére, szépen töröltem a fejemben. Harminc perccel később Jackson felkelt és kijött hozzánk.
Jackson maga az őserő. Az a fajta "ragyogás" birtokosa, amit az emberek legtöbbje így határoz meg: amikor az ember megismer valakit és azonnal tudja, hogy az az illető nagy dolgokra képes anélkül, hogy egy szót is váltottak volna. Igen,  Jacksonban ez megvan. És ő is, ahogy a banda többi tagja… úgy beszélt velem, mintha én lennék a híresség és ő csak valami srác. Nagyszerű...szóval ő tehetséges, Jóképű és Szerény?!? Feladom! Egy olyan emberrel szemben, mint ő, nincs esélyem...:)
Ma némi felszereléssel együtt mentem vissza a házukba, hogy le tudjam kapni őket, miközben zenélnek. … Beleegyeztek. Ez a project úgy volt, hogy Jacksonról szól, és valamiképpen így is van.
Megengedték a zenének, hogy túlnője az emberi megértés határait. Sose láttam ehhez foghatót. Eddig nem.. Jackson gyakorlatilag a gitárjával szenderült álomba ma éjjel.
A napok valahogy egymásba folytak. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy mennyi idő telt el, és hogy még mennyi marad. Ma este újabb két koncert lesz. Igen, kettő. Nem tudom, a srácok hogy  csinálják. Szerencsés Kelly (Rathbone) véletlenül feltűnik néha. Ez olyan, mint amikor egy üde fuvallat beszökik a szobába. A mai este fenséges volt.  Jacksonés én a hotel folyosóján mentünk. És ahogy ajtók és ajtók mellett haladtunk el, észrevettünk egyet, amire mindenféle-fajta Twilight-posztert ragasztottak rá. Hajnali három felé járhatott az idő. Ekkor már leadtam a fényképezőgépemet és csak szimpla testőrszolgálatot töltöttem be mellette HA HA! Megkértem rá, hogy hadd készítsek róla egy képet ( a mobiltelefonommal) annál az ajtónál. A gondolat lehetetlen volt, mert azoknak a fanoknak fogalmuk sem volt róla, hogy ki dől neki az ajtajuknak, míg ők alszanak odabent. Nagyon nehezen bírtuk megállni, hogy ne nevessünk annyira hangosan, hogy mindenkit felkeltsünk a szállóban. De hagyjuk a szobát. Az ilyesfajta pillanatok értékek.
….És akkor, itt van Jackson. Letekintve a fényből-amivé jövője vált, ott az orra előtt,- és mégsem mondhatná senki sem azt, hogy beképzelten.…Ők egy Család, és azt szeretném, ha adoptálnának.